Szabadságom kis szelete

Akik közelebbről ismernek, tudnak róla, hogy 5 gyermekem születései körül sok-sok nehézség adódott. Nem térek ki ezekre, talán máskor. Ötöske olyan méhen belüli fejlődési rendellenességgel született, amibe kis híján belehalt három naposan. Életmentő műtétjét követte egy hosszú kórházi és otthoni lábadozás.
Az én testem, és lelkem is nagyon kimerült benne, a családot is megviselte, így nekifogtam és megtanultam értelmezni testem jelzéseit, hogy míg rendbe nem jövök, ne foganjon meg újabb gyermek.
Katolikusként természetesen élt bennem a tanítás, hogy mit szabad és mit nem gyermekáldás elkerülése érdekébe megtenni. Áldás… nálunk minden gyermek meglepetés volt, nem terveztük, de számoltunk vele, hogy majd megérkezik. Nem szerettem a terhességeket, nekem sok viszontagság jutott, kereszteknek tekintettem, és éltem meg, de az új élet kezdete olyan gyönyörűség számomra, hogy nem véletlenül vállaltam mind. Megkaptam velük azt az ajándékot is, hogy igent mondjak rájuk nap mint nap. Isten mindig velem volt, emiatt nem féltem.
Viszont mikor megrogyva, megtépázva olyan dologra mondtam igent, ami csak rólam szólt (valójában nem, csak még nem láttam a döntés idején) kicsit megriadtam, és a törvénybe kapaszkodtam, Isten irgalma helyett. De Isten apai szeretetében megmutatta, hogy megváltott, szeretett és szabad vagyok. Szabad vagyok másként megélni kegyelmeit és Ő végképp szabad ezeken a módokon keresztül jelen lenni.
Tehát belefogtam egy módszer elsajátításába, aminek a felszínét már kicsit ismertem, és picit használtam. Ez egy cikluskövetési módszer, aminél minden nap feljegyzem ébredéskori testhőmérsékletem és egyéb objektíven leírható testi tünetem (már a szubjektíveket is). Szépen kirajzolódik mikor vagyok termékeny, tehát mikor várható szexuális aktusból fogantatás és mikor nem. Ennek megfelelően dönthetünk róla, hogy az adott ciklusban belefogunk-e újabb kisbabás időszakba.
Gyorsan elsajátítottam, de csak mert volt már alap. És az első élményem, hogy Isten tiszteli a testem! Tudom ez furán néz ki, de az egyház tanítását sokszor úgy magyarázták (szerintem a lényeget nem jól értő személyek), hogy én azt éreztem, hogy bűnt követek el, ha nem mondok igent minden lehetséges terhességre. Mármint ha teszek ellene, hogy az létrejöjjön. Jelzem, iszonyat kimerült időszakom volt. És nem, nem foglalkoztam azzal, hogy mások is élnek a fogamzásgátlással, valahogy sosem érdekel mások szexuális élete – ő dolguk, az ő hitük.
Ezzel a módszerrel azonban nem szennyezem, károsítom a testem sem a környezetet. Nem adom át szervezetem irányítását gyógyszergyártók, eszközgyártók és orvosok kezébe. Testem a Szentlélek temploma. És szabaddá váltam, mert az én kezembe került az irányítás.
Isten látja minden család, minden nő, anya, lány életét (férfiakét is 🙂 ). Szeretve alkotott, szeretve váltott meg. Nem senkik vagyunk, nagy, igen nagy az ember értéke, hisz Ő önmagát adta értünk Jézusban, Fiában. Rendben vagyunk Vele, ne a törvényekbe kapaszkodjunk, csak forduljunk Felé és fényében fürödve egyszerűen átformálódunk és a jó utat akarjuk járni. Nekem ez a módszer egy ilyen jó út.
Viszont úgy érzem, hogy van némi félremagyarázás az egész tervezési folyamatban. Vannak akik azt állítják, hogy ebben a fogamzásszabályozásban hagyhatunk teret annak, hogy Isten váratlanul „meglepjen” egy ajándékkal. Hát én azt látom, ebben igazán felnőtt lehetek, akinek a döntését nem veszi semmibe. Nem írok hatékonysági mutatókat, de a gumi lehet hibás, a tabletta elmaradhat, egyéb eszközök is meghibásodhatnak, vagy a műtét nem jól sikerül, stb., de ha jól felkészültünk magunkból, jól élünk a lehetőségekkel, akkor a cikluskövetésbe nem csúszik be semmi. Nincs váratlan, mert nincs spontán ovuláció. Testünk bonyolult rendszerének jeleit jegyezzük fel, tudatosan és döntünk. Segít továbbá egyéb egészségügyi gondok felderítésében is.
Viszont egy dolgot szomorúan el kellett engednem. Az ajándék, a meglepetés várását. Már nem tudok úgy élni, hogy ne tudnám miként állok a termékenységgel, még ha egy hónapig nem is jegyezném fel. Szerettem azt a belső izgalmat, hogy na vajon most lesz-e baba. De mégis szabad vagyok, örömben Istennel. Egyébiránt meg jókat szórakozunk házastársként, hogy a peteérésem másokra (különösen a férfiakra) tudat alatt milyen hatással van.
Akit érdekel a cikluskovetes.hu oldalán olvashat sokat a témáról.