Emberként, nőként, anyaként, lánygyerekként sok-sok dolog érint, foglalkoztat mind egyéni, mind társadalmi szinten. Az az előítéletem, hogy ez mindenkivel így van. A lehető legtöbb mindent Jézussal való kapcsolatomon keresztül szeretek átrágni, ha úgy tetszik Vele megbeszélve. Én az a fajta ember vagyok, aki rendkívül racionális, nagyon ritkán tör fel a szívemből indulatból valami, elég sokat kontrollálok. Egyrészt mert amikor kifakadok, akkor leginkább szórakoztató vagyok, vagy rémisztő. Egyszer a két kutyánk is vigyázzba ült le egymás mellé mikor leszidtam őket (pedig épp egy dominancia vita közepén voltak, olyankor gyakori, hogy se nem hallanak, se nem látnak).

Globálisan és lokálisan sok-sok info áramlik felém is. Én is érzékeny vagyok. És általában hagyom, hogy szívemen átáramoljon az egész, és a gondolataimban megszülessen az én látásom adott témákról. Így nem kell meglepődni, ha lesznek itt katolikusaknak túl humánus és liberális gondolat, liberálisoknak túl konzervatív, magyarnak túl magyarságon kívüli, külföldinek túl magyar. Én egy ideje szűk mezsgyén járok véleményemmel, egy mértékadóm van: az Evangéliumból megismert Jézus. Ezt a bejegyzésemet követő írásokat megpróbálom nem öncenzúrázni. Így én szeretném Teremtőnk mindenkit átölelő szeretetéről megírni buzdításaim.

„Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már az anyaméhben elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlegeti nevemet.” (Ézs 49,1)

„Emlegeti nevemet”. Bár van amikor nem jó ha minket emlegetnek…de valójában milyen kedves tud lenni, amikor egy nagy tekintélyű jóságos személy nemcsak tudja a nevünket, de emleget is bennünket. Mert olyan drágák vagyunk neki.